- mandulával töltött csokis aszalt sárgabarack
- fehér csokis almalekvár
A munkahelyemen szokás, hogy megajándékozzuk egymást. Mindenkinek
bekerül a neve egy sapkába és mindenki húz egy nevet. Idén egy olyan asszonykát
húztam, aki igazi konyhatündér. Szenzációs sütiket süt és szinte minden
gyümölcsöt aszalva tesz el. Arra gondoltam, a konyhámból ajándékozom meg.
Az egyik amit
elkészítettem, mandulával töltött csokis aszalt sárgabarack volt.
Nem kaptam csupasz
mandulát csak olyat, amin rajta van a belső vékony barna héja. Ezt úgy szedtem
le róla, hogy forraltam vizet, beletettem a mandulát és hagytam had forrjon még
egy kicsit. Nem forrt zubogva, hanem csak szép csendesen. Néha kivettem egy-egy
szemet megnézni, hogy lejön-e már a héja róla. Amikor lejött, a magokat
leszűrtem, meghámoztam és száradni tettem. Az egész nem tartott sokáig, tíz
perc sem volt. Száradás után a mandulaszemeket belenyomkodtam az aszalt
sárgabarackba. Pikk-pakk ment, ez sem tartott sokáig. Néha bekaptam
egyet-egyet, mert ugye a minőség-ellenőrzés fontos dolog és amúgy is
bizergálta a fantáziám. Gőz fölött olvasztottam barna csokit és külön
fehér csokit, majd a barackot belemártottam hol félig, hol teljesen.
Igen, jól látod, a
kész finomságot egy Raffaellos dobozba tettem, amin egy szalaggal gondosan
letakartam a Raffaello feliratot.
A másik ajándék
amit adtam neki, fehér csokis almalekvár volt. Ezt pár nappal korábban főztem a
családnak és adtam neki is egy üveggel. Isteni fincsi.
Ehhez a
lekvárhoz a következőket használtam:
- 2 kg darabolt
alma (héja és magháza nélkül 2 kg)
- 2 Dzsemfix 3:1
- annyi cukor
amennyit a dzsemfix ír, kb 70 dkg
- 2 tábla fehér
csoki (ez nálam 1 Milka és 1 Boci volt)
Az almát
meghámoztam, magházát kivágtam és egy olyan tálba kockáztam bele, amibe
citromos vizet tettem, hogy az alma ne barnuljon meg, szép fehér maradjon.
Utána az almát a citromos víz felével átköltöztettem a főzőedénybe, turmixoltam
és belekevertem a Dzsemfixet a cukorral. Állandó keverés mellett felforraltam,
majd főztem még három percig. Az edény alatt elzártam a tüzet és ekkor tettem
bele a darabokra tört fehér csokit. Amikor a csoki elolvadt, a lekvárt üvegekbe
mertem, lezártam és öt percre fejre állítottam. Nem azért, mert cifrázni
akartam a dolgot, hanem mert ezt írja a Dzsemfix.
A lekvár nagyon
finom lett. Érződik rajta az alma éppúgy, mit a fehér csoki. Egyik sem nyomja
el a másik ízét.
Az alma
turmixolása igen kalandosra sikerült. Murphy meg a hülye törvényei... A pasi
néha igen mókás kedvében van, jó néven venném ha békén hagyna.
Amikor az almát a
rúdmixerrel pépesítettem, menet közben elromlott a rúdmixer. Sebaj, gondoltam,
átmertem a cuccot a turmixba, erre a kezemben maradt a turmix kancsójának a
füle. Férj - az aranykezű - mentette meg a helyzetet, gyorsan barkácsolt
valamit a rúdmixeren, így be tudtam fejezni.